Főhős: Dávid
Helyszín: Thesszaloniki ( kikötőváros)
Nap: 2025.06.13
___________________________________________________________________________________________

Dávid mindig is álmodott arról, hogy világot lát. Mikor Pécsről felvették a Pannónia programba, és Thesszalonikébe küldték fél évre, boldogabb nem is lehetett volna. A tenger, az új emberek, a görög kultúra mindez egy új élet ígéretét jelentette. Beköltözött egy kis kollégiumba, a belváros közelében, és próbált beilleszkedni. Egyik este, mikor a kikötőben sétálgatott, egy elegáns férfi szólította meg.

– "Hello Where are you from"? – kérdezte hibátlan akcentussal. – Ma este különleges vacsora lesz az egyik hajóéttermünkben. Szeretnéd kipróbálni?

Aznap a menzán szörnyű volt az étel úgyhogy Dávid habozott, de a finom vacsora ígérete a sok menzás ismétlődő étel monotonitása és a ma déli rossz gasztronómia élmény és a férfi barátságos mosolya meggyőzte. Az "étterem" egy régi, de fényűzően felújított hajó volt, amit diszkréten, de határozottan őriztek. Mikor belépett a fedélzetre, már várták: tizenkét ember ült az asztalnál, ő volt a tizenharmadik.

A vacsora csendes volt, különösen furcsa hangulat lengte körül a társaságot. Mindenki mereven ült, alig beszélt, mintha valamire vártak volna. A szakács, egy nagy darab, verejtékező férfi, leült az asztal végébe. Amint elfoglalta a helyét, egy hangos, fémes csattanás jelezte, hogy a hajó elindult.

– Mi folyik itt? – kérdezte Dávid idegesen, de senki sem válaszolt. Az ablakon kinézve látta, ahogy a part egyre távolodik. A kikötő, a fények, a város mind eltűnt mögöttük.

Nem sokkal később kiderült: a "vacsora" csak a kezdet volt. A hajón titkos közösség működött, embercsempészek és modern rabszolgahajcsárok vezették. Az utasok többsége korábban ugyanígy lett becsalogatva, és most a hajó gyomrában dolgoztatták őket takarítás, karbantartás, és ki tudja még mi más.A telefonokat és az iratokat elvették.

Dávid napjai egyre kilátástalanabbá váltak. A legrosszabb azonban az volt, hogy nem volt hová szökni. A nyílt tengeren nem egyszerű meglépni. A hajó állandóan úton volt. Az étel kevés volt, a víz poshadt, az emberek egyre gyengébbek lettek. 

Egy este valami megváltozott.

A szakács, aki mindig részt vett a vacsorákon, szokatlanul ideges volt. Egész nap nem szólt senkihez. 

Aznap az étel furcsán ízlett. Sós volt, fanyar. Egyik rab sem evett sokat. Az asztal körül csend uralkodott, aztán a szakács felállt, mint aki el akar menni, de összeesett a padlón. Vér szivárgott a szájából. Halott volt.

 Hamarosan megkezdődött az éhezés. A szakács volt az egyetlen, aki ismerte az ételek készítését, az ellátmányt, a raktárak titkait. Senki nem tudta, mit hogyan kell elkészíteni, mit szabad enni és mit nem. A hajón eluralkodott a pánik.

Dávid elgyengült de egy gondolat nem engedte számára hogy feladja....
...........

N.Sz