A Pannónia programban az egyik legjobb dolog, hogy tele van meglepetésekkel. Az ember belevág egy-két félévre, és bár vannak elképzelései, valójában egy ismeretlen világba csöppen. Közben pedig megtapasztal rengeteg jót, néha nehezebb pillanatokat is, de egy biztos: ez egy igazi kaland. Megismerjük, hogyan működik a világ más részein, új barátokat szerzünk, fejlődünk emberileg és szakmailag, és talán önmagunkról is többet tanulunk, mint hittük volna. Néha pedig egészen váratlan készségekben leszünk jobbak például a főzésben.

Amikor a PAnnónia ösztöndíjjal Thesszalonikibe költöztem, sok mindenre készültem lelkiekben. De arra, hogy fél év alatt jelentősen fejlődni fog a konyhai tudásom, arra egyáltalán nem számítottam.

Korábbi mobilitásom során nem volt olyan jól feleszerelt a konyha, viszont itt a bérelt lakásomban tökéletes. Tehát van bőven esélyem a konyhai kézségeimet kibontakoztatni. 

Sok külföldi hallgató inkább az éjszakai életnek élt, kevésbé vett részt a közös programokban, viszont egy osztrák burgenlandi fiúval már az első napoktól kezdve jó barátság alakult ki. Ő szenvedélyesen érdeklődött a gasztronómia iránt, így szinte minden héten együtt főzünk.  Időnként csatlakozik hozzánk egy Osztrák lány is főként szemlélőként. Ezek az alkalmak nemcsak szórakoztatóak, de nagyon tanulságosak is voltak számomra, különösen mivel én korábban nem voltam egy nagy szakács. Igaz korábban is már fejlődtek a szkilljeim, de minden egyes mobilitás alkalmával egyre inkább tudatosabb leszek a konyhában. Szóval ez a mobilitás dolog még egy leendő apukai hivatásra is felkészít.

Ahogy említettem nem volt teljesen idegen számomra a konyha. Pécsen kollégistaként már próbálkoztam főzéssel. Leginkább költséghatékonysági okokból: az volt a módszerem, hogy napi egy étkezésre költök,(pl menzán vagy a városban) a többit megoldom otthon. Készételeket vettem, halrudat sütöttem, rizst főztem, néha rántott húst csináltam, vagy fagyasztott pizzát sütöttem. A főzés inkább praktikum volt, nem élvezet. Nálunk otthon nem volt igazán szokás a közös főzés, így a főzés iránti szeretet és tudás csak itt, Thesszalonikiben kezdett igazán kialakulni bennem.

A legjobb az egészben hogy egymástól is tanulunk. Praktikákat melyeket a netről annyira nem lehet összeszedni mert akkor tanulok a legtöbbet ha közösen nekiállunk valamit csinálni. A folyamat során jön a tudás!

Megtanultam az igai schnitzel és kaiserscmarn alapjait. Egyik sem egy egyszerű étel, nem olyan hogy csak úgy gyorsan egyszerűen összedobom. Igazi egész estés főzés!

Egy régi nagy kedvencem a pesztós tészta. Az igazi "ha gyorsan kell valami" megoldás. Egy kis főzővízzel elkevert bolti Barilla pesztó szósz, hozzá al dentére főzött tészta, és ha van otthon paradicsom, azt olívaolajon megpirítva még feldobhatjuk vele az ételt. De akár nyers paradicsommal is működik. Ennyi, és kész is egy ízletes, gyors fogás. Tetejére parmezán!

N.Sz